A mezei pocok

Még mindig van aki azt gondolja, hogy az állatok nem tudnak gondolkodni. Aki úgy gondolja, hogy csak az ember tud gondolkodni. A gondolkozáshoz nyelvre van szükség. Az állatoknak nincs nyelvük, ezért nem tudnak gondolkodni. Az állatok ösztönösen cselekszenek.
Az állat azonban nagyon jól tud gondolkodni. Ha használod a szemedet ez világos mint a nap.
Hadd adjak egy példát. Teszek-veszek a konyhában. A szemem sarkából látok valami mozgást. Egy mezei pocok tipeg a fal mentén. Hirtelen megáll és felnéz. Lát engem. Én pedig látom, hogy azt gondolja: Jaj, ebből baj lesz. Tűnés! Aztán sprintel az ajtó felé és egy szempillantás alatt eltűnik a zárt ajtón keresztül.
Ez lehetetlen, gondolom. Senki sem tud csak úgy zárt ajtón keresztülmenni. Letérdelek és gondosan megvizsgálom a helyet ahol a pocok hirtelen eltűnt. Ekkor látok az ajtó egyik alsó sarkában egy kicsi háromszöget amin a pocok pontosan átfér.
Ugyanez történik a következő napokban. Főzök a konyhában, látom a pockot, a pocok lát engem és megszökik. De egy idő után elegem lesz a konyhámban járkáló pocokból. Egy pocok aki felmászik a tálalóra és megrágcsálja az ételemet, igen kellemetlen. Ezért betömem a lyukat az ajtó alján egy darab faanyaggal és gittel. Észre sem veszem, hogy közben a pocok újra bejött. Egy nap megint látom. Felfelé néz, lát engem. Én pedig látom, hogy azt gondolja: Jaj, ebből baj lesz. Tűnés! Sprintel az ajtóhoz és nekiütközik. Aztán a hegyes orrával megböki a helyet ahol a lyuk volt. De ez sem segít. Megint felfelé néz. Látom, hogy azt gondolja: Nem őrültem meg, de nem ám! Volt itt egy lyuk, az biztos. Jaj! És megint teljes erejéből kezdi bökdösni az ajtót a hegyes kis orrával. Az ajtó vastag, súlyos és ósdi. Olyan erősen löki, hogy a tipegő lábacskák megcsúsznak a síkos, csempézett padlón. Végül szánalomra ébredek a hiábavaló erőfeszítés iránt és kinyitom az ajtót. Mindjárt kisurran. Vajon tudja, hogy most már nem tud bejönni? Lehet, hogy nem. De mi sem tudunk mindent.
Most valaki mondhatná: Na jó. Szép kis mese. De ez nem bizonyítja, hogy az állat tud gondolkodni. Állítod, hogy tud, de nem tudod, vajon így van-e. Kivetíted a saját gondolatodat arra a pocokra, de nem tudsz belelátni a pocok fejébe, hogy vajon valóban gondolkodik-e. Szóval ez nem bizonyít semmit.
Nem bizonyít semmit, ezt el kell ismernem. De azt be tudod bizonyítani, hogy az ember gondolkodik? Bele tudsz látni a fejébe, hogy van-e benne gondolat? Azt hiszed, hogy az ember gondolkodik, mert azt csinálja, amit te is csinálhatnál és ami alatt te magad is gondolkodsz. De ez nem bizonyítja, hogy más emberek is gondolkodnak. Egyszerűen feltételezed, hogy más emberek gondolkodnak, mert általában megérted azt, amit csinálnak. Hát akkor miért nem szabadna feltételeznem, hogy a pocok gondolkodik, amikor megértem azt, amit csinál. Talán nem tud olyan jól gondolkodni mint az ember, hiszen nem ember hanem pocok. De mégis. Nem olyan jó gondolkozás, az is gondolkozás.

© Ferenc Schneiders
(Lektorálta Nikolett Törteli)

 

Geef een reactie

Vul je gegevens in of klik op een icoon om in te loggen.

WordPress.com logo

Je reageert onder je WordPress.com account. Log uit /  Bijwerken )

Google photo

Je reageert onder je Google account. Log uit /  Bijwerken )

Twitter-afbeelding

Je reageert onder je Twitter account. Log uit /  Bijwerken )

Facebook foto

Je reageert onder je Facebook account. Log uit /  Bijwerken )

Verbinden met %s

Deze site gebruikt Akismet om spam te bestrijden. Ontdek hoe de data van je reactie verwerkt wordt.